Nő vagyok. Úgy nőttem fel, hogy egyszer anya leszek jómagam is. Ez egy olyan alapvető tény volt, amit mindig is tudtam magamról. Sokan hamar rájönnek, hogy na nekik aztán gyerek sohasem!, de én pont az ellenkezője voltam. Vagy a DNS-átadásának, a sejtszintű-túlélés ösztöne túl erős bennem, vagy csak simán ilyen vagyok, de mindig is éreztem (nem csak tudtam), egyszer jómagam is édesanya leszek. Megtapasztalni a várandósság minden örömét, bizarrságát, nyűgét, hogy aztán kipréseljek magamból egy másik emberi lényt, aki felforgatja a világom.
A Kedvesem is nő. Ő is úgy van vele, ahogy én. Anya szeretni lenni, s engem is többszörösen anyává tenni. Így tehát nem volt meglepő, hogy a kapcsolatunk legelején tisztáztuk az alábbiakat:
– mindketten szeretnénk gyerkőcöt
– kettő lenne a legideálisabb
– egyet ő, egyet én hordanánk ki és szülnénk meg (és ismétlem magam) a legideálisabb esetben, ha nem szól közbe semmilyen orvosi, egészségügyi, biológiai dolog
Akkor még a “maradjunk vagy menjünk külföldre” kérdéskör nem került eldöntésre, elsősorban Magyarországra való tervezéssel elkezdtünk utánajárni a dolognak. Lássuk mire jutottunk.
Az fix tény volt, hogy házasság kizárva, maximum bejegyzett élettársi kapcsolat. Na gondoltam hátha amellé jár valami. Hát a nagy büdös lófüttyöt! Gyermekvállaláshoz semmi segítség, sőt! Egyedülállóként hamarabb örökbe tudsz fogadni, mintha az azonosnemű pároddal kérvényezel! Örökösödési, gyámsági kérdésben sem segít az élettársi kapcsolat.
Oké, de bizakodók vagyunk, fiatalok, ne is foglalkozzunk az örökbefogadással. Spermadonorság.
Magyarországon nem lehet célzottan adományozni, csak anonim donortól az egyszem spermabankunktól szerezni. Na ez az egyszem spermabank csak házaspároknak (ahol a férj bizonyítottan steril, s átmentek vagy huszonhatezer orvosi beavatkozáson) és egyedülálló, középkorú nőknek (“esélyed sincs, hogy összeszedj egy pasit, aki felcsinál, mert klimaxoló karrierista picsa vagy” felkiáltással) elérhető. Fiatal, egészséges, még pénzt is rászánó leszbikus pároknak a kapuk zárva! Hétlakattal!
Ezen a ponton felmerült bennem a “Jófej Donor” fogalma. Egy olyan pasi, aki elég jó barát ahhoz, hogy csak úgy adjon egy kanál spermát, amit a vagy lefizetett nőgyógyász lő a helyére vagy odahaza a hitvesi ágyon a partner fecskendővel felküld az asszonynak. Arról most ne beszéljünk, hogy ez nálunk büntetendő, mert emberi testrész illegális felhasználásának minősül, hanem nézzük bele a jogi dolgokba. Mert ilyen esetben kinek a gyereke is lesz a gyerek, ha megszületik?
Magyarországon olyan nincs anyakönyv kitöltésnél, hogy “apa ismeretlen”. Vagyis a “Jófej Donor”-nak vannak szülői jogai és kötelességei is. Ez könnyen kivédhető egy ügyvédi papírral, amit mindenki aláír és kimondja, hogy “Jófej Donor” lemond minden apai jogáról, és anyukák is lemondanak a “Jófej Donor” apai kötelezettség címkébe tartozó dolgairól. Egy aggodalom pipa. Na de ha az egyik anyukával történik valami, mi lesz az ő vérszerinti gyerekének a gyámságával? Mivel “Jófej Donor” erről lemondott, a gyerkőc az elhunyt anyuka szüleihez, vérszerinti rokonaihoz kerülne, akik – mondjuk ki – nem biztos, hogy húde oké módon veszik a nő-nő szerelem témáját, s elvennék a gyereket a megmaradt anyukától. Ezt ki lehet küszöbölni egy irányított gyámsági nyilatkozattal. Pl: Én, XY nyilatkozom, hogy ha velem bármi bla-bla, akkor VZ örökölje bla-bla nevű gyermekem gyámsági felügyeletét. Még egy pipa.
És mire ennek utánajártunk, egyeztettünk ügyvéd ismerősökkel, addigra többször kibuktam, hogy így? Így legyen gyerekünk? Rengeteg felesleges körrel, felesleges pénzkidobással, megtöbbszörözött aggodalommal, hogy mikor üt be a ménkű?
Abba pedig még bele se gondoltam, hogy a gyerkőccel / gyerkőcökkel mi lesz, ha egyszer közösségbe kerülnek. Mennyi bántás, kirekesztés, bullying (nincs rá jó szavam, ez az angol kifejezés lefed minden olyan negatív dolgot, amit a gyermek át tud élni hála a kortársainak) érheti őt a kortársai, a többi gyerek szülője, családja vagy a tanerő, pedagógusok által. És még egy pont, ami most ugrott be, mivel magam is eüs vagyok. Mi van ha meglátják, hogy két anya és el se látják, ha teszem azt 40 fokos lázas? Tudom, ilyen elvileg nincs, de na, láttunk már ilyet vagy hasonlót okosban elsumákolni.
Feladtam. Elfogadtam, hogy ebben az országban csak törvényt sértve lehetne gyermekünk, aki biztos, hogy érzelmi (de lehet testi) károsodást is szenvedne, mert két anyja van. És én, mi, jobb életet akarunk a gyerekeinknek.
Itt vált bizonyossá, hogy – az első lehetséges pillanatban – külföldre költözünk, s ott alapítunk családot.
Szóval…
Boldog Anyák Napját!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: